Szervusztok Kispajtások! / Hello Osztálytársak!
Isiset játszunk, mert egyrészt nosztalgiázni szeretnénk, másrészt, mert mindenkire ráfér. Annyi új dolog van ebben a szép reklámvilágban, hogy máshogy nem is nagyon működne: összekacsintás az iskolapadban. Hívhatjuk ezt szájbarágónak, vagy posztgraduális és pre-munkába állási (avagy ez is poszt-, kinek hogy) továbbképzésnek, a lényeg, hogy extra naprakészségre törekszünk, mert ez a műfaj bizony képes rá. Úgyhogy akármiféle szerzet is vagy Te, kedves Olvasó/Résztvevő/Fogyasztó/Érdeklődő/Elutasító, iszonyú érdekes dolgokat tudhatsz majd meg – olyanokat, amivel talán okosabb, talán kevésbé frusztrált, egy kicsit menőbb, de egy icipicit biztosan vidámabb leszel.
Van az a mondás a jó papról... Miatta is, meg némi progresszív önkritikából is úgy látjuk, nem árt néha átnézni azt, amit művelünk: az, hogy ez újratanulás-e vagy csak felzárkóztatás, mindenkinek legyen a saját titka. Házi feladat nincs, de tele leszünk szorgalmival, úgyhogy a stréberség vádja nélkül ütheti a vasat az, aki szeretné.
De bolondok lennénk a suli legjobb részeit kihagyni: fogunk focizni az órák után, na és persze a klubdélutánok sem maradnak el... Hmmm... Sőt diszkó! Az anyukáknak üzenem, hogy nem kell aggódni, ezek a srácok mind jóbarátok: lesz nagy szeretet, meg időben hazaérés! (Kb. úgy, mint a Sziget 2006-os reklámjában :-))
Fogyasszanak csak!
Hol van már a Sörgyári Capriccio felejthetetlen szőkesége, ki a századfordulós vállalkozó uraknak e kedves invitálással kínálja a disznótorost a forró nyárelőn, mivel szegény pára lábát törte, s így a böllér tőre szúrta őt nyakon?
Sehol. Oly áthidalhatatlannak tűnik a kultúrális szakadék, hogy tán már az idézett regény (Bohumil Hrabal: Sörgyári Capriccio), s a belőle készült film is a feledés homályába merült napjainkra, nemhogy az azt említő mondatom műkedvelő irodalmisága... Maradt a fogyasztás, meg a sertés, mélyen kódolva lényünkben, a mindent felzabálás kényszerével. A világon megtermelt, kitermelt javak 80 százalékát a lakosság 20 százaléka éli fel. Másfél bolygóra lenne ma már szükség, hogy hétmilliárd fajtársunk igényeit kielégítse, nem beszélve a jövő generációiról. Meg vannak számlálva a napjaink, Isten a megmondhatója! Ha csak?
Egy korszakon változtatni lehetetlen a korszak eszköztárának felhasználása nélkül. Divat manapság a Média felelősségét emlegetni, holott az abban dolgozóknak van inkább gondolkodnivalójuk; mit tehetnének másképp, máshogyan a tömegtájékoztatás eszközeivel, ha és amennyiben akad víziójuk egy fenntartható holnapról?
Talán erre (is) ad választ a reklámhét, és talán a civil társadalomnak ezért kell nyomonkövetnie az eseményeket, mert „mosléknak” titulálni valamit – maradva a koca-ember párhuzamnál – nagyon messziről, nagyon egyszerű!
A fenntarthatóság része maga az üzlet, tehát ha a körültekintő vállalatvezetést, a globalizáció léptékét, a széndioxid kibocsájtást stb., kérjük számon, akkor bizony foglalkoznunk kell a fogyasztási rendszer egészével, a termék megszületésétől a megvásárlásáig. Bonyolult? Az. De a demokrácia melós műfaj, és csak így működik. Így érnek benne össze egyszer óriások, és törpék, hogy eszmét cseréljenek közös ügyeikről. Merthogy vannak. Vagy? Az egészet le lehet húzni, kedves mindannyiunkat beleértve, és akkor az együttlét másféle „örömei” várnak!
Tehát: fogyasszanak csak...
Novák Péter kultúrmunkás, a Reklámhét civil barátja
Órarend
Budapest
Székesfehérvár
Kodolányi János Főiskola (Szabadságharcos út 59.)
Győr
Zichy Palota (Liszt Ferenc utca 20.)
Pécs
Civil Közösségek Háza (Szent István tér 17.)
Freskó Café – Kvaled Avinci Galéria (Jókai tér)
Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola (Esztergár L. út 6.)
PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium és Szakközépiskola (Dr. Veress Endre utca 15.)
Baja
Türr István Gazdasági Szakközépiskola (Bácska tér 1.)
Szeged
Factory Creative Stúdió (József Attila sgt. 55.)
CSMKIK (Párizsi krt. 8-12.)
SZTE-GTK Aula (Kálvária sgt. 1.)
Belvárosi mozi (Vaszy Viktor tér 3.)
Regionális Összművészeti Központ (REÖK) (Tisza Lajos krt. 56.)
Debrecen
Alexandra Pódium (Piac utca 34-36.)
